Hozzászólás ehhez Ázsia, Kína

Élet egy 5 csillagos szállodában

Először is szeretnék, egy hatalmas köszönetet mondani a rengeteg pozitív visszajelzésért

IMG_3518
Így küldök egy hatalmas ölelést 🙂

az előző posztomért, nem hittem volna, hogy ennyi mindenki érdeklődni fog, és még kedvelitek is az írásomat, nagyon hálás vagyok érte. Ami viszont ki maradt az előző posztból egy hatalmas köszönet a szüleimnek, és barátaimnak a támogatásukért, a kiutazásom megelőző 3 hónapban, és azóta is. A mai posztban a munkámról és az életemről szerettem volna egy kis átfogó képet adni itt a szállodában, de annyira belelendültem az életről szóló részbe, hogy a „munkás poszt” egy másik nap fog valószínűleg következni.. 🙂

19 órányi repülő út után végre megérkeztem március 5-én az új városomba, Shenyangba, ésIMG_2619 izgatottam vártam, hogy akkor mi is fog várni rám az elkövetkező 6 hónapban. A reptéren a szálloda sofőrje fogadott, aki elfuvarozott a Kempinski Hotel Shenyangba, az új otthonomba és a munkahelyemre, ahol már várt rám a mini fogadó bizottságom.

Igen, hogy megválaszoljam a fel nem tett kérdéseket, egy 5 csillagos szállodai szobában lakom, nem csak itt dolgozok, hanem élek is. A szoba semmi extra a legegyszerűbb, egy fel nem újított vendégszoba, nulla kilátással egy tetőre a hatodikon, ami már nem felelne meg a vendégeknek, de azért én tökéletesen el vagyok itt.

IMG_2997
A Menza

Mivel nincs konyhám – ami azért jó lenne – így a szállodában is étkezek, reggeli a vendégekkel, délben a kollégákkal a menzán, de ha problémám lenne ezzel, ehetek a szálloda éttermében is akár. Meg kell jegyeznem, hogy a magyar iskolai menzán edződtem, szóval ezzel a kínai menzával is el vagyok. Olyan 70 %-ban egész jó kínai kaják vannak. 😀 A vacsora is ez alapján működik, annyi plusszal, hogy ha este 6 után akarok enni, akkor már nincs menza, így „szegény nekem” marad a szállodában található Paulaner sörözőben való étkezés vagy a szobaszervizt is igénybe vehetem. Apukám azt mondta, hogy ha haza megyek, már azt se fogom tudni, mi az, hogy főzés.

 

Sanyarú sorsom van igaz? 😉 Mintha nem is itt dolgoznék, hanem csak egy vendég lennék a sok közül, csak nekem még fizetnek is érte, hogy vendég vagyok. Mivel itt dolgozom, nyilvánvalóan ismerem a személyzetet, akik a munkatársaim, és ez fordítva is igaz. Velük ellentétben azonban én a szállodában is töltöm ténylegesen a mindennapjaimat, és ezzel együtt jár az is, hogy a magánélet szó itt kicsit átalakult. Először is nincs olyan, hogy akkor én tényleg nem dolgozom, hisz folyamatosan kapcsolatban vagyok a vendégekkel. Másodszor mindenem nyomon követhető, mikor mit eszek, mit rendelek (posta), hova, kivel megyek, egyszerűen mikor mit csinálok, és sajnos egy idő után azért ez elég kellemetlen lehet (legalábbis számomra). Talán egyszerű példa, hogy könnyebben megértsétek, hogy ha az éttermünkben eszek, akkor a kollégáim szolgálnak ki, vagy éppen nekem több szabad mozgásom van itt, mint nekik. Egy szállodában nem megengedett, hogy az alkalmazottak a vendégek területén flangáljanak munkán kívül, de mivel én azon a részen lakok, így ez elkerülhetetlen. Félre értés ne essék, ezeket a sorokat nem panaszkodásként írom, és remélem, értitek, hogy mit akarok ezzel mondani. Kicsit olyan ez, mint felnőttként egy kollégiumban élni..

Egy idegen országban, aminek a nyelvét nem beszélem – csak most kezdtem el kínaiul tanulni – egy másik kultúrába belecsöppenni, kicsit magányos tud lenni. Hisz távol vagy mindentől és mindenkitől, amit ismersz és szeretsz. Ezzel azt szeretném mondani, hogy még nekem is lehetnek rosszabb napjaim, annak ellenére, hogy én választottam, hogy idejöjjek.

Imádok utazni, új embereket, dolgokat megismerni, de ha egy szállodában töltöm az

IMG_2714
Kollégákkal 🙂

időm 80 %-át kicsit lecsökken az ismerkedési lehetőség, és nehéz kiszakadni a körforgásból. Kit lehet így megismerni? A vendégeket és a munkatársakat. A közvetlen kollégáktól nem várhatom el, hogy mindig pártfogásba vegyenek a szabadidejükben, hisz mindenkinek azért van saját kis közössége, és a munkarend is folyton változik, nem mindig tudsz egyszerre szabad lenni azzal, akivel jobb kapcsolatod van.

Szerencsémre rajtam kívül még egy őrült német lány dolgozott itt a világvégén. Elég furán indult a kapcsolatunk, most pedig kijelenthetem, hogy nagyon jó barátnők lettünk a végére, sajnos majdnem egy hónapja családi okok miatt felmondott, és lassan utazik vissza Németországba. Már a hotelből kiköltözött, és elkezdtem érezni, hogy nem lesz egyszerű egyedül a kínai kollégákkal.

IMG_6021
az őrült német barátnőm 🙂

Ismerkedésre tehát ott vannak még a vendégeink. Úgy nevezett „long-stay” vendégeink vannak, akik hónapokig, évekig itt laknak a szállodában, mert például projekteken dolgoznak a BMW-nél (a BMW-nek 3 nagy gyára van itt Shenyangban, itt található a második legnagyobb német közösség Kínában). Lényeg a lényeg, hogy ezek a vendégeink, akik szintén hónapokig itt élnek a szállodában, elkerülhetetlen, hogy egy fajta barátság alakuljon ki köztünk, hisz együtt élünk itt. Együtt ünnepeljük a születésnapokat, a fiatalabbakkal együtt megyünk bulizni, kirándulni, biciklizni vagy akár csak órákig beszélgetek az egyik vendéggel az életünkről vacsora közben.

A munka mellett ezt is meg kellett tanulnom, sőt még mindig tanulom, hol a határ, hogy tudsz a barátja lenni valakinek úgy, hogy te közben dolgozol is. Mi az a pont, amit már nem mondhatsz el a barátodnak, mert ő egy vendég, és mi az, amit elmondhatsz, vagy el kell mondanod a főnöknek a barátodról. A következő történet a munkámról fog szólni, hogy mit is csinálok én itt tulajdonképpen. 🙂

tf.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s