Hozzászólás ehhez Ázsia, Észak-Korea

3 nap, 2 hölgy, 1 elzárt ország – III. felvonás: a túra másik fele

1633354070
Phenjan (saját fotó)

Két részben szerettem volna megírni, ezt a bejegyzést, de sajnos nem sikerült, és egyben pedig túl hosszúnak találtam. A második bekezdés után mindenki feladta volna, íme hát a 3. rész, és egyben utolsó rész Észak-Koreáról.

1911714680
A szobrok előtt

Második nap reggeli után indulás a Mansudae szökőkút parknál található Monumentumhoz, Kim Jong Il és Kim Il Sung hatalmas szobrait tekintettük meg, ahol vásárolhattunk virágcsokrot 40 yuanért, és elhelyezhettük a szobroknál tiszteletünk jelképéül. Ez nem kötelező, de ha többet akartunk meg tudni az idegenvezetőktől, mint a kötelező sablon szöveg, akkor érdemes volt venni, mert így jobban bíztak bennünk. Fedett vállal, hosszú nadrágban vonulhattunk a szobrok elé, képet, videót nem lehetett készíteni, a meghajlási procedúra alatt, csak utána. Kisebb-nagyobb női-ffi-vegyes csoportok folyamatosan jöttek, meghajoltak, elhelyezték a virágot, és mentek tovább.. Elképesztő volt látni ezt az alázatosságot.

A programunkban szerepelt még a világ legmélyebben fekvő metrójával (ez nem mendemonda) való utazás, összesen, 4 megállót utaztunk, a metró állomások, amiket

167007678
Az egyik metró megálló mennyezete (saját fotó)

láthattunk tényleg gyönyörűek voltak. Végül a diadalívnél (Arch of Triumph) szálltunk le. Itt én egy nyilvános mosdót is meglátogattam, ami önmagában annyira nem nagy hír, de ahogy kinézett, hát úristen. Az utazások során már hozzászoktam, hogy ilyenkor nem lehet finnyáskodni, de még az én tűrési küszöbömet is súrolta. Kínában megtanultam, hogy az edzőcipő mindenhova, mert ki tudja, hova kerülök, de itt is jó döntésnek bizonyult. A WC ajtók felső részén kicsit sötétített ablakok voltak, de még így is be lehetett látni, minden bűzlött, és bomladozott. Egy idős hölgy egy kis kefével súrolta a padlót, a vizet nagy hordóból merték ki, és azzal mostak fel, és öntötték le a WC-ket. Telefont sajnos nem vittem, így nem tudok képet mutatni róla..

361178119
Arch of Triumph éjszaka (saját fotó)

A nap folyamán megnéztük még a Juche Towert, ami a legmagasabb pontja Phenjannak, a Szocialista párt emlékművét, egy galériát, ahol festményeket, könyveket, képeket, különböző kézimunkákat lehetett vásárolni. –Költői kérdés/feltevés: Érdekelne, hogy ha

2031745563
Kilátás a Juche Toweból (saját fotó)

ennyire elítéli mindenki Észak-Koreát, akkor mégis a Kedves/Nagy Vezetők, miért találkozhattak ennyi nagy emberrel az elmúlt évtizedek során, itt pl. az USA korábbi miniszterelnökére, vagy egy-két fontosabb EU-s vezetőre gondolok, nem feltétlenül Fidel Castro-ra?? – Következett még egy bélyegmúzeum, ahol képeslapokat vásárolhattunk, és haza is küldhettünk, kíváncsi vagyok megérkezik-e. Természetesen a koreai háborút bemutató múzeumba is ellátogattunk, ahol az egyetlen külföldi fogságban lévő amerikai hajót, a Pueblot is alkalmunk volt megtekinteni. A múzeumban tilos fényképezni, amit nem nagyon értettük, hisz ezzel mutathatnák, hogy minden rendben van Észak-Koreában, olyan fényűzés volt az egész épületben, hogy szó szerint leesett az állunk, belső szökőkút, több tonnányi márvány, még egy 3 méter magas Kim Jong Un szobor is található a hallban. Továbbá található különböző gratulációk a „háború megnyeréséhez” különböző országokból, és Magyarországról is van egy, ha jól láttam Hajdú-Bihar megye egyik járásából volt.

1483040736
A szocialista párt emlékműve (saját fotó)

Ebédre koreai hotpot ettünk, aminek a végén a pincérnők zenés táncos showval szórakoztattak bennünket. Itt tört el majdnem a mécses nálam, amikor néztük az arcukat, hogy mennyire nem igaz a mosoly rajtuk, és milyen életük lehet..

744743436
Az egyik előadás a pincérnőktől (saját fotó)

Kora este egy helyi sörözőbe is ellátogattunk, ahol különböző koreai söröket kóstolgattunk, amik jobbak, mint a kínaiak. Az elején a hely teljesen üres volt, majd ahogy véget ért a munkaidő, úgy telt meg a hely emberekkel – vagy színészekkel? Ezután következett a vacsora, egy helyi étteremben ismét, koreai ételek, majd a pincérnők ismét csodálatos előadást adtak nekünk. Az egyik Észak-Koreáról szóló könyvben olvastam, hogy a fiatal lányoknak, sokszor ez az egyetlen kitörési lehetősége, ha minél szebbek, és tudnak táncolni és énekelni, könnyebben tudnak férjet találni, és könnyebb az életüket.

995176042
Kaeson Funfair vidámpark (saját fotó)

A programban eredetileg egy diplomata diszkóba való ellátogatás szerepelt, végül mi a Kaeson Funfair – vidámparkba látogattunk el, ahol rengeteg helyi volt. Velük is fel lehetett ülni a különböző elemekre. Készíthettünk videókat, képeket szabadon, és nagyon sokszor ők is fotóztak minket, bár sokszor félve.

A tartalmas este után visszatértünk a szállodába, ahol éjszakába nyúlóan beszélgettünk a látottakról, és az életünkről, mintha nem is Észak-Koreában lennénk.

Utolsó nap a buszból még megtekintettük még a sport negyedet, amit a szállodánk mellett volt. Minden sportágnak külön stadionja volt, és elmesélték az idegenvezetőink, hogy Észak-Koreában nagyon fontos a sport, mindenki sportol, és rendkívül tehetségesek a sportolók. A stadionok leharcolt állapotban voltak, és kongtak az ürességtől. Viszont az utolsó nap feltűnően sok ember volt az utcán napközben, összehasonlítva a megelőző két nappal. Ez az egyetlen szabadnap, és a városi polgárok, akik nem mennek a földeken segíteni, a városban maradnak. Az idegenvezetőinktől tudtuk meg, hogy önkéntesként lehet segíteni a földeken a munkásoknak, és ők mindig nagyon szívesen mennek.

Utunk a szállodánktól az állomásig ugyanazon az úton vezetett, mint az azt megelőző napokban, ezt már az elején észrevettük, hogy mindig ugyanazokon az útvonalakon mozgunk kisebb-nagyobb eltérésekkel. A buszon visszakaptuk az útleveleink, majd következett a búcsú. Igen, búcsú, az egyik idegenvezetőnket, Ms. Han-t egy fiatal értelmiségi, fantasztikus angoltudással rendelkező hölgyet különösen megszerettük, és

472118115
Ms. Hannal 🙂

valószínűleg sose találkozunk vele többet, vagy legalábbis nagyon kicsi rá az esély. Viszont azt mondta, hogy jövőre elkészül, a Ryugyong Hotel, és akkor jöjjünk vissza meglátogatni, mi pedig természetesen megígértük neki. Az angol idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy minden évben ezt mondják, de a hotel sose fog elkészülni, mert valamit elrontottak az építés során, és nem lehet korrigálni. Ms. Han még azt is tudta, hogy mondják, hogy a magyart magyarul, tökéletes kiejtéssel mondta ki,  és tavaly három ember is volt Magyarországról Észak-Koreában, idén én voltam az első.

2132445528
a vonatúton (saját fotó)

A vonatút is pontosan ugyanaz volt, csak a másik irányba, a határnál ismét egy órás ellenőrzés, egy-két telefont, kamerát, táskát megnéztek, de igazából nem nevezném alapos vizsgálatnak, majd utunkra engedtek Kínába. Ahol már volt kapcsolat, és lehetett jelezni annak a pár ismerősnek, hogy kijutottunk, újra itthon, Kínában. 🙂 Eddigi életem egyik legérdekesebb útja volt, és nem bántam meg, hogy elmentem. Nem éreztem magamat veszélyben, egyedül a határnál, az ellenőrzéskor volt egy kis gyomor összeszorulás, de talán az érthető is. Elgondolkodtató egy ilyen úton részt venni, haza fele már talán nem voltunk annyira beszédesek, mint odafele..

tf.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s