Magyarország Helsinkiben

A tegnapi folyamán a Kiasma múzeumban jártunk. Nem tudtuk, hogy milyen kiállítást fogunk látni, csak mentünk, még több élmény Helsinkiből. 🙂

A hónap első napján ingyen látogathatóak a múzeumok. Először a Face-to-Face kiállítást tekintet meg, amin különböző technikával, különböző emberekről készült portrék, “selfiek” voltak kiállítva Majd egy 20 perces filmet néztünk meg Michael Jacksonról, aki halálból visszajött üzenni a világnak. A riporter kérdéseire a dalai részleteivel válaszolt, hogy hull darabokra a világ körülöttünk, hogy fecséreljük el a Földünket.

Az utolsó kiállításon, magyar szövegek tömkelege jött velünk szemben. Jani Leinonen kiállítására keveredtünk, aki egy fiatal finn művész. Művészetével megpróbálja felhívni a figyelmet a társadalmi és gazdasági problémákra, köztük a magyarországi szegénységre is.. Egy falon különböző “hajléktalan” táblák (különböző nyelveken) voltak kiállítva, amiket a hajléktalanok használnak pénz és élelmiszer kérésre.. Nagy meglepetésemre kb. a táblák fele Magyarországról származott, Budapestről, Debrecenből és Miskolcról. A barátnőm, akivel voltam csak annyit kérdezett, ekkora szegénység van nálatok? Valami ilyesmi..

A következő döbbenet a Hunger King volt. A Hunger King Budapesten a Hajós utcában nyílt meg 2014-ben, miután a magyar kormány “hadjáratot” indított a hajléktalanok ellen. (Nem is hallottam a helyről egészen a tegnapi napig..)
Leinonen a művet a hajléktalanságot bűncselekménnyé nyilvánító magyar kormány provokálására szánta. (Hozzá egy cikk részletesebben a Jani Leinonról és a Hunger Kingről: http://cink.hu/ma-nyit-a-hunger-king-egy-finn-muvesz-valasz… )

Ajánlom mindenki figyelmébe, hogy több mint 1000km-rel arrébb, a finn fővárosban Magyarországról találok kiállítást, sokkoló és elszomorító. A Hunger King előtt állva, beszélgetésbe kezdtem egy sráccal, aki csak annyit kérdezett mit szólok ehhez, ez tényleg igaz? Sajnos igen..

Élet Helsinkiben

Nagy örömre vagy bánatra, de folytatom a blogot, nem kell aggódni. 🙂 Minden kezdet nehéz, de a folytatáshoz még nagyobb kitartás kell. A legutóbbi bejegyzésem óta folyamatosan gondolkodtam, hogyan is nézzen ki a következő post, bárhol járok, eszembe jut valami, megy a telefonomba, és ebből próbálok most összeállítani valamit…

Tervetuloa Suomeen!!

Gratulálok azoknak akik elolvasták az előző postomat, ami eléggé termék leírásnak tűnhetett, és most remélem következik az érdekes rész számotokra. 🙂

Menni a Mikulás földjére..

Miért Helsinki? Minek? Hogyan? Miért nem valami meleg helyre? Most akkor szeretném ezeket a kérdéseket megválaszolni, hogyan is kerültem ki északra a Mikulás hazájába, egy országba, amiről csak annyit tudunk, hogy hideg, szauna minden utca sarkon, az emberek távolságtartóak, kicsit alkoholisták és iszonyatosan drága minden..

Akkor az előzmények… Figyelem! Lehetnek uncsi száraz tények.. 😦

Ki is vagyok én?

Egy 22 éves, a világra nyitott, életvidám lány, hölgy, nő vagyok, akinek a lét eleme az utazás. Jelenleg a Budapesti Gazdasági Egyetem (korábbi BGF) hallgatójaként tanulok idegenforgalom-szálloda szakirányon, hogy egyszer én is diplomás lehessek.  A 2015-ös évemet külföldön töltöttem, ami megváltoztatott engem, és a

Fotó: Polcz Péter

gondolkodásomat is. 2016-ban visszatértem Magyarországra, hogy folytassam a tanulmányaimat, kisebb-nagyobb utazásokkal megszakítva. És végül elérkeztünk 2017-hez, amikor is életem egyik legnagyobb kalandjára készülök, hogy egy messzi országban tölthessem a szakmai gyakorlatomat, de erről később, ha végre megvan a munkavállalási engedélyem.. 🙂

Hello world!

Forrás: 123F

Számomra olyan a blogírás, mint másnak a fogyókúra és a testmozgás – majd holnap elkezdem, majd a következő hétfőn, mert “új hét, új kezdet”, de ezt még megengedem magamnak, de a következő hónapban most már tényleg elkezdem.. – gondolom mind ismerjük ezeket a tipikus mondatokat, hát így vagyok én a blogírással is.. Van egy csomó ötletem miről lehetne írni, elég sokszor hallottam már,hogy miért nem csinálsz egy blogot, hogy épp merre jársz, hisz állandóan utazol.. Íme hát elkészült. Nem tudom garantálni, hogy olyan szórakoztató leszek az írásaimmal, mint Hofi a poénjaival, de remélem valakinek tudok esetleg segíteni a tippjeimmel, ha utazni készül vagy bátorságot merít az élményeimből. Az írás nem tartozik az erősségeim közé, de ígérem próbálkozni fogok, hogy érdekeseket írjak és ne legyek túl unalmas. – Már látom lelki szemeim előtt, ahogy édesanyám(legnagyobb kritikusom) fogja a fejét a fogalmazásaimtól, és ahogy a volt magyar tanáraim hangosan felsírnak.. 🙂  – Szóval előre is elnézést kérek, kritikát szívesen fogadok 🙂 Miről is fogok írni? Utazás, kultúra, gasztronómia, emberek és minden másról ami meglepő volt számomra, érdemesnek tartok elmesélni. Jó olvasást!:)